"A megkérdezett vállalatok azonban nem a munkajogi szabályozást tartották visszahúzó tényezőnek, hanem az állandóan változó jogszabályi környezetet, valamint a képzett munkaerő hiányát. Ezek a rizikófaktorok megmaradtak, s helyettük a magyar kormány is a munkáltatók terheinek a munkavállalók kárára történő enyhítése mellett döntött."
A gazdasági válságból való kilábalás lehetséges módjai két csoportba oszthatóak. Az egyik csoportot az jellemzi, hogy a fokozottabb állami szerepvállalásban látják a bajok ellenszerét, míg a másik csoport a munkáltatói terhek csökkentését tartja üdvözítőnek. Az első csoport országaira a magas adóztatás jellemző és azt szokás kiemelni, hogy érdekes módon őket viselte meg legkevésbé a válság. Ide elsősorban az északi államok tartoznak. A másik csoport átfogó reformokat vezetett be a munkaerőpiacon, melynek keretében a munkavállalókra hátrányosan hozzányúltak a munkaidő, az elbocsátás, a bérezés szabályaihoz, valamint korlátozták a kollektív alku szerepét is. Utóbbi azt eredményezte, hogy a szakszervezetek szerepe gyengült, illetve a kollektív szerződések alapvetően helyi szintre szorultak vissza (szemben az ágazati, illetve országos szinttel). Ennek az volt a racionalitása, hogy amennyiben a munkáltatókat a teherkönnyítéssel levegőhöz juttatjuk, végre magukhoz fognak térni, s ez érezhető változást fog generálni a munkaerőpiacon. Ennek a portugál munkaügyi reformok iskolapéldái voltak. Portugáliában korlátozták a végkielégítéseket, befagyasztották a minimálbért, csökkentették a jutalmakat, alacsonyabb túlóra bérezést vezettek be, valamint korlátozták a kollektív jogokat. A szakszervezetek természetes módon azt az álláspontot képviselték, hogy a munkáltatók érdekeinek egyoldalú figyelembe vétele önmagában nem fog gazdasági növekedést generálni, sőt az alapjaiban zilálja szét az Európában még meglévő társadalmi szolidaritást. Magyarország szintén az utóbbi utat választotta. Az új Munka törvénykönyve számos, jelentős ponton korlátozta a munkavállalók jogait (a munka díjazása, felmondás szabályai, betegszabadság, végkielégítés, kártérítés szabályai), teherátcsoportosítást hajtott végre a munkavállalók kárára, illetve erősen korlátozta a kollektív jogokat. Utóbbi keretében elvette a szakszervezetek érdemi nyomásgyakorló eszközeit, gyengítette a működésük garanciáit, valamint egyéb jogszabályi változások a sztrájkjogot is korlátozták. Mindezt abban a reményben tette a kormányzat, hogy ez fogja beindítani a gazdasági növekedést.
Hétfőn publikálta az EUROSTAT a legfrissebb ipari termelésre vonatkozó adatokat. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy Európában a válság nem ért véget. Az ipari termelés 1.1%-kal esett és olyan országokat is érint, mint a stabilnak tartott Németország. Mindez ráadásul magas munkanélküliséggel és alacsony hitelezéssel is párosul. Az ipari termelés egyik vesztese Portugália, ahol 3.6%-os volt a visszaesés. A tendenciát az ING Bank, a I.M.F., valamint a Credit Suisse elemzői is aggasztónak tartják.
A „portugál” modellt más, Európán kívüli államok is követik. Az USA-ban található Kansas államban a konzervatív kormányzó adócsökkentést hajtott végre, illetve jelentősen könnyítette a munkáltatók adminisztratív terheit. A költségeket az oktatáson, és a társadalombiztosításon hozták be. A legfrissebb kimutatások szerint az állami adóbevételek 45%-kal csökkentek a tavalyihoz képest. Ennek ellenére a gazdasági fellendülés nem következik be, sőt a Moody’s az államot még le is minősítette.
A válság kirobbanásakor szakmai körökben vita volt arról, hogy milyen módszerek léteznek a gazdaság motorjának a felpörgetésére. A megkérdezett vállalatok azonban nem a munkajogi szabályozást tartották visszahúzó tényezőnek, hanem az állandóan változó jogszabályi környezetet, valamint a képzett munkaerő hiányát. Ezek a rizikófaktorok megmaradtak, s helyettük a magyar kormány is a munkáltatók terheinek a munkavállalók kárára történő enyhítése mellett döntött. Az ugyanis egyetlen fillérjébe sem kerül az államnak, amennyiben a munkavállalók kevesebb fizetést kapnak, könnyebben elbocsáthatóak, illetve a sztrájkjoguk sem biztosított.
James Reston skót újságíró azt írta az amerikaiakról, hogy a megpróbáltatások és a bajok kezelésében kiválóak, az a nemzet, amelyik a prosperitást nem tudja megfelelően kezelni. Habár az USA tényleg jobban teljesít, ott is tartós stagnálásra lehet berendezkedni. Európa azonban még ennyire sem szerencsés, és különösen kell ügyelni arra, hogy a válságot miképpen kezeljük, illetve hogy a terheket hogyan osztjuk el. A munkavállalók jogérvényesítési lehetőségeinek az erodálása ugyanis a társadalmi szolidaritást gyengíti, amely hosszú távon egészen biztosan káros hatásokkal fog járni.
KÁ
