Az utóbbi időben egymást érik a különböző demonstrációk, melyek között szakszervezeti szervezésűek is találhatóak. Legutóbbi a LIGA Szakszervezetek által szervezett országos, félpályás útlezárás volt, mely az ország közúti közlekedésében jelentős torlódást okozott. Más eszköze a szakszervezeteknek azonban nem maradt. A problémák jelentőségét jól mutatja, hogy az akcióhoz lényegében valamennyi jelentősebb konföderáció csatlakozott. Érdemes tehát szemügyre venni azt, hogy pontosan mi ellen tiltakoznak a szakszervezetek és mit is szeretnének elérni.
Nem segíti a munkavállalókat az új Munka törvénykönyve
A többségükben 2012. július 1. napján hatályba lépő szabályok mind a munkavállalók egyéni jogait, mind pedig a munkavállalók közössége által gyakorolt un. kollektív jogokat korlátozták. Az egyéni jogok változásának a fő jellemzője az, hogy jóval többet lehet dolgozni kevesebbért. Ezt úgy érte el a jogalkotó, hogy könnyítette a rendkívüli munkavégzés elrendelésének a szabályait, kivette a munkaidőből a munkaközi szünetet, lehetővé tette a munkaidő-beosztás sürgősségi megváltoztatását kompenzáció nélkül, növelte a munkavállalók kártérítési felelősségét, valamint megváltoztatta a munkabér, a távolléti díj és a bérpótlékok számítását. Ezen túlmenően belenyúlt a szabadság, valamint a betegszabadság szabályozásába, illetve könnyítette az elbocsátás feltételeit is. Az új törvény kockázat átcsoportosítást is végrehajtott. Ennek keretében a munkáltatók terheinek egy részét a munkavállalók nyakába varrta. Nem kell már munkabért fizetni például abban az esetben, amennyiben a munkáltató elháríthatatlan külső ok miatt nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének. A munkahelyi balesetek, valamint a munkáltató kártérítési felelőssége vonatkozásában pedig a törvény új kimentési okokat vezetett be, melyek a munkáltató felelősségét megszüntetik. Különösen az sérelmes a munkavállalói jogok szempontjából, hogy a munkáltatók jogsértő magatartásait az új szabályok lényegében nem szankcionálják, sőt bátorítják. Erre az egyik legjobb példa a munkaviszony jogellenes megszüntetésének a szabályozása, mely miatt már a Kúria is jogszabály módosítást kezdeményezett sikertelenül. A jognyilatkozatok megtételével összefüggésben pedig az új törvény akként rendelkezik, hogy, amennyiben a munkáltató jognyilatkozatát arra nem jogosult személy tette meg (pl: takarítónő), azt a munkáltató időbeli korlátozás nélkül, utólag jóváhagyhatja. Ez nyilvánvalóan veszélyezteti a jogbiztonságot is, valamint abszurd helyzetet teremt.
Ellehetetlenítik a szakszervezetek működését
A 2010-ben megválasztott parlamenti többség már első lépésben korlátozta a sztrájkjogot, melynek következtében az hatékonyan nem gyakorolható. Az elégséges szolgáltatást ugyanis a vonatkozó törvények “közel 100%-ban” határozzák meg, más esetekben pedig törvényi szabályozás hiányában az erre feljogosított bíróságok küzködnek a szabály értelmezésével sikertelenül. A sztrájktörvény szigorítására pedig azért volt szükség, mivel ezt követően hozta meg a Parlament a munkavállalók tömegeit hátrányosan érintő jogszabályokat. Megszületett új Munka törvénykönyve, a korhatár előtti nyugdíjak eltörlése, a kötelező magánnyugdíjrendszer megszüntetése, de korlátozták az Alkotmánybíróság, valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal hatásköreit is. A változások következtében a munkavállalók sem egyénileg, sem pedig együttesen, például szakszervezeteken keresztül, nem tudnak fellépni jogaik érvényesítéséért. Utóbbit akként érte el a jogalkotó, hogy a szakszervezeti jogosítványok érvényesítéséhez szükséges eszközöket a törvényből kivette.
Zavaros a jogalkotás
Sárközy Tamás professzor az új Polgári törvénykönyv jogi személyek részével kapcsolatosan tartott egyik előadásán úgy fogalmazott, hogy a szabályozás nehezen értelmezhető, az ügyvédek így csak jósolgatni tudnak. Az új Polgári törvénykönyv kommentárja pedig olyan megállapításokat tesz, miszerint a törvény nem ad egyértelmű útmutatást a joggyakorlat számára, mivel a szövegből sok esetben nem derül ki az eltérés pontos terjedelme, kimaradtak kulcsfontosságú szavak, valamint számos rendelkezés feltehetően tévesen került megfogalmazásra. Sajnos ez a megállapítás (zavarosság) a többi jogterületre is vonatkozik. Ennek egyik oka az, hogy jelentős jogszabályváltozások egyéni képviselői indítvánnyal kerülnek a Parlament elé kikerülvén az érdemi egyeztetéseket. Ezen túlmenően olyan jelentős jogszabályok, mint pl. a Munka törvénykönyve, a közszolgálati tisztségviselők, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények, salátatörvényekben (egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról, egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról) kerülnek módosításra teljesen eltérő jogterületek közé keverve. Bizonyos változások pedig csupán a költségvetési törvényből derülnek ki. Erre példa a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, valamint a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése. Az is problémát jelent, hogy a jogalkotás menete nem áttekinthető a Parlament weboldalán (egyes benyújtott törvény javaslatok a Parlament oldalán sokszor még napokig nem olvashatóak), valamint, hogy maga a kormányzat sem tartja be az általa hozott szabályokat (lsd.: napi 10 órás munkaidő a Miniszterelnökségen).
Nincsen érdemi szociális párbeszéd
A szociális párbeszéd az un. szociális partnerek között folyó egyeztetés, eszmecsere. A szociális partnerek a munkavállalók, valamint a munkaadók szervezetei. Szerepük az, hogy a munka világát tágan érintő jogalkotás (ide tartozik még a nyugdíj, egészségbiztosítás, TB stb.) folyamatába a munka világának szereplői tapasztalataik okán bevonásra kerüljenek. A szociális partnereket az Európai Unióban kötelező a szociális, valamint az azzal összefüggő gazdasági kérdések megvitatásába bevonni. Ezen felül a megállapodásaiknak kötelező erőt is biztosít a közösségi jogrend. Ezzel szemben Magyarországon a kormányzat nem egyeztet érdemben senkivel, mivel úgy véli, hogy a legitimitása olyan széles alapokon nyugszik, hogy erre nincsen szüksége. Ennek ugyanakkor az a következménye, hogy a meghozott jogszabályokkal sem a munkáltatók, sem pedig a munkavállalók nem tudnak azonosulni. A szociális párbeszéddel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a kormányzat 2010-ben az érdekegyeztetés intézményrendszerét átalakította. Ezt követően már nem létezik olyan szervezet, amelyen belül a kormányzat, a munkáltatók, valamint a munkavállalók a foglalkoztatással összefüggő kérdésekben tripartit módon konzultálhatnának. Az érdekegyeztetés egyrészt szektorokra bomlott: versenyszféra-közszféra, más szervezetekben pedig a kormányzat nem képviselteti magát (NGTT). A versenyszféra konzultatív testületében (VKF) testületi ülés 2 éve, Monitoring Bizottsági ülés pedig 1 éve nem volt. Ezen időszakban ugyanakkor az érintett jogterülethez több tucat alkalommal nyúlt hozzá a jogalkotó, így bőségesen lett volna terepe a konzultációnak.
A jogszabályváltozások iránya sem jó
Sokan reménykedtünk abban, hogy a gazdasági válság lecsengésével az állampolgárok terhei enyhülni fognak, de sajnos nem így történt. A 2015-ös költségvetési törvény Nemzeti Munkaügyi Hivatallal már nem számol, megszűnik a korkedvezményes nyugdíj, szűkül a TB ellátások köre, s a Munka törvénykönyve is csupán olyan kérdésekben módosul, amelyek az uniós joggal ütköztek.
Társadalmi összefogás szükséges
Látható, hogy a kormányzattal szemben nem létezik semmiféle érdemi hatalmi pólus. Ennek pedig az a következménye, hogy még különösen érzékeny kérdésekben sem kell a kormányzatnak konfliktusokkal számolnia. Érdemes szem előtt tartanunk azt a bölcsességet, miszerint „A demokrácia olyan eszköz, mely biztosítja, hogy ne kormányozzanak és ne tájékoztassanak bennünket jobban, mint ahogy megérdemeljük.” George Bernard Shaw
Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
Jogi szakértő
