Kitört a nyár, véget ért az iskola, befejeződött a vizsgaidőszak. Érdemes áttekinteni, hogy az új Mt. hogyan is szabályozza a szabadság kérdését. Kezdjük onnan, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) teljesen átalakította a szabadság szabályozását és az azzal kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket. A szabályozás meghirdetett célja az, hogy a munkavállaló a munkavégzését követően regenerálódjon.

Ezt a célt szolgálják a pihenőnapok, illetve a munkaközi szünet intézményei is. A szabadság az új szabályozás alapján alap és a különböző jogcímeken járó pótszabadságból tevődik össze. Az idő elteltével (öregedés) azonban nem az alapszabadság nő, hanem a pótszabadság, aminek jelentősége is van. Az alapszabadság ugyanis fixen 20 munkanap marad. Tekintettel arra, hogy a szabadság célja a munkavégzés utáni regenerálódás, így abban az esetben, ha munkavégzés nem történt, nem jogosult a munkavállaló szabadságra. Ez azt jelenti, hogy a szabadság nem a teljes munkaviszony időtartama alapján illeti meg a munkavállalót. Vannak azonban esetek, amikor a munkavállaló munkát nem végez, de az adott időtartamot a szabadság számítása szempontjából figyelembe kell venni. Ilyenek például  a szabadság, valamint a szülési szabadság tartama, a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első 6 hónapja, a naptári évenként 30 napot (!!) meg nem haladó keresőképtelenség tartama, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálat 3 hónapot meg nem haladó része, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés tartama, a kötelező orvosi vizsgálat tartama, a véradáshoz szükséges idő, a szoptatási munkaidő-kedvezmény, hozzátartozó halálakor két munkanap, valamint korlátozásokkal a tanulmányok folytatásához szükséges idő. Fontos arra is rámutatni, hogy az alapszabadság mértéke vonatkozásában csak pozitív irányba lehet eltérni, tehát nem lehet rövidebb tartamú alapszabadságban megállapodni. Ez ugyanakkor a pótszabadságra már nem igaz. A kollektív szerződés, üzemi megállapodás, illetve a munkaszerződés az új szabályok alapján a munkavállalóra kedvezőtlenebb helyzetet is teremthetnek.  A munkaszerződés vonatkozásában ez annyiban igaz, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól az összes rendelkezés mérlegelésével csak a munkavállaló javára lehet eltérni. Amennyiben tehát más rendelkezések kedvezőbbek, úgy az összefüggő rendelkezések együttes vizsgálata tekintetében a szabadságra vonatkozó kedvezőtlenebb szabályozás is jogszerű lehet. A pótszabadság tehát különböző jogcímeken illetheti meg a munkavállalókat. A legfontosabb pótszabadság életkor alapján jár, ebben mindenki részesül. A törvény szerint a 25. életévtől kezdődően egy nap pótszabadság jár, mely egészen 45 éves korig emelkedik, akkor már 10 nap szabadságot jelent. Ezt követően az életkor alapján járó pótszabadság már nem növekszik. Fontos azt is tudni, hogy az életkor alapján járó pótszabadság abban az évben jár először, amikor a munkavállaló az adott évet betölti. A pótszabadságot ebben az esetben nem kell arányosítani. Ennek következtében nincsen jelentősége annak, hogy a munkavállaló pontosan mikor tölti be az adott életévet, hiszen a decemberben születésnapos munkavállalót e pótszabadság ugyanúgy megilleti, mint azt, aki január 1. napján született.

Más jogcímeken is jár pótszabadság. A gyermekvállaláshoz kapcsolódóan a munkavállalót kettő jogcímen illeti meg pótszabadság (gyermekek után általában, apa), amelyeket év közben keletkezett munkaviszony esetén sem kell arányosítani . Gyermeknek a saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek minősül. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, pótszabadság még akkor sem jár, ha a gyermek egyébként vérszerinti gyermek. Az MK 100. számú állásfoglalás szerint a pótszabadság az örökbefogadót, illetve a nevelőt is megilleti, valamint azt is, aki a gyermek nevelését, gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. Amennyiben a gondozó jogosult a pótszabadságra, akkor az a szülőnek nem jár. Első jogcím alapján egy gyermek után kettő, kettő után négy, ennél több gyermek után pedig hét nap pótszabadság jár. A gyermekek után járó pótszabadság fogyatékos gyermek után tovább nő gyermekenként kettő munkanappal. Ennek megfelelően két fogyatékos gyermek esetén a pótszabadság két gyermek után négy nap, a két fogyatékos gyermekre tekintettel pedig további 2x2 nap. A gyermeket egyébként először a születésének az évében kell figyelembe venni, utoljára pedig akkor, amikor a 16. életévét betöltötte.

A második jogcím alapján az apának gyermek születése esetén legkésőbb a születést követő második hónap végéig öt, ikergyermek esetén hét nap pótszabadság jár. Ezt a szabadságra vonatkozó szabályoktól eltérően az apa kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal. Az apákra a 420/2012. (XII.29.) Korm.r. szabályai alapján speciális szabályok vonatkoznak. Egyrészt amennyiben az apa a jogosító időtartamon belül munkahelyet változtat, az új munkáltatónál akkor jogosult a pótszabadság kivételére, amennyiben igazolja, hogy a pótszabadságot az előző munkáltatónál részben vagy egészében nem vette ki. Ennek tényéről a munkáltató 3 napon belül igazolást köteles kiállítani. Fontos szabály, hogy ezt a pótszabadságot a szabadság időarányos részének a megállapításánál nem kell figyelembe venni, és a ki nem vett részét megváltani nem lehet, mivel az az újabb munkaviszonyban is ugyanúgy kivehető. Az általános szabályoktól eltérően ez a pótszabadság nem számít bele abba a 7 munkanapba, amivel a munkavállaló szabadon rendelkezik, valamint a munkaviszony fennállásának első három hónapjában is lehet kérni ennek a kiadását. Érvényesül azonban az az általános szabály, amely a szabadság igénybevételére 15 napos előzetes bejelentési kötelezettséget ír elő. A pótszabadságra kifizetett távolléti díj, valamint a munkáltatói közterhek a központi költségvetésből megtérítésre kerülnek, az ezen felül járó kiadások viszont nem.

További pótszabadság jár a fiatal munkavállalónak. Ebbe a kategóriába azok tartoznak bele, akik a 18. életévüket nem töltötték be. A pótszabadság mértéke 5 munkanap, mely abban az évben jár utoljára, amikor a munkavállaló a 18. életévét betölti. Ezt a pótszabadságot fő szabály szerint nem kell arányosítani, amennyiben azonban a munkavállaló a 18. életévének a betöltését követően létesít munkaviszonyt, akkor a pótszabadság a munkaviszonyban töltött idővel arányosan illeti meg (MK 120. számú állásfoglalás).

A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyennaponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak, valamint annak a munkavállalónak, akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, fogyatékossági támogatásra, illetve vakok személyi járadékára jogosult, 5 nap pótszabadság jár.

Végezetül fontos, hogy az egyes jogcímeken járó pótszabadságokat nem egyenként kell arányosítani, hanem össze kell adni az alapszabadságot, illetve az egyes jogcímeken járó pótszabadságokat és ezt kell a tárgyévben munkában töltött idő, valamint a tárgyév naptári napjai hányadosával arányosítani. Amennyiben az így kapott töredék eléri a fél napot, azt egészként kell figyelembe venni. Amennyiben a munkaviszony év közben megszűnt, és a munkavállaló arányosan több szabadságot kapott, akkor a munkáltatónak a kifizetett szabadság díjazásának visszakövetelésére nyílik jogalapja.

A következő blog bejegyzésben azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen szabályok vonatkoznak a szabadság kiadására.

Szerző: FSZDL  2013.07.08. 12:26 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amunkajoga.blog.hu/api/trackback/id/tr135541007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.