A múlt héten a szabadságra vonatkozó jogokról, kötelezettségekről volt szó általánosságban, most nézzük, hogy milyen szabályok vonatkoznak a szabadság kiadására. Elsőként indítsunk azzal, hogy a szabadságot minden esetben a munkáltató adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatását követően. A munkavállalónak a szabadság kivételével összefüggésben a joga annyi, hogy a munkaviszony első 3 hónapját leszámítva 7 nappal maga rendelkezik, melyet a részére legfeljebb két részletben lehet kiadni.
A munkavállaló természetesen a munkaviszony első 3 hónapjában is jogosult szabadságra, de ezt a munkáltató nem köteles számára kiadni. Fontos szabály, hogy a szabadság kivételére irányuló igényt legalább 15 nappal előre kell jelezni. A munkáltató ezzel összefüggésben nem hivatkozhat arra, hogy a szabadság munkavállalói rendelkezési jogba tartozó része (7 nap) azért nem lett kiadva a tárgyévben, mert azt a munkavállaló nem vagy nem időben kérte. Szintén fontos, hogy a munkáltató a szabadságot úgy köteles kiadni a munkavállaló részére, hogy annak tartama legalább 14 összefüggő napot elérjen, a felek azonban ettől a szabálytól eltérhetnek megállapodással.
A munkáltató legfontosabb jogosítványa az, hogy legalább 15 nappal előre meghatározhatja a szabadság kiadásának az időpontját (a kivételektől eltekintve), ezt meg is változtathatja, illetve meg is szakíthatja a már kiadott szabadságot. Utóbbi esetekre azonban csupán akkor kerülhet sor, amennyiben ezt kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolja. Az így felmerült károkat és költségeket természetesen meg kell téríteni a munkavállalónak. Értelemszerűen nem számít bele a szabadságba az az időtartam, ami alatta munkavállaló a munkahelyére a szabadság helyéről beutazott, amit ott munkával töltött és az onnan történő visszautazás időtartama.
Fő szabály szerint a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Új változás a törvényben, hogy megszűnik a munkavállaló azon lehetősége, hogy a szabadság egy részét a munkáltatóval kötött megállapodás alapján a következő évre átvigye. A hatályos szabályok alapján jelenleg kizárólag arra van törvényi lehetőség, hogy az életkor alapján járó pótszabadság kerüljön a következő évre átvitelre, feltéve, hogy erre vonatkozóan a felek megállapodtak. Ilyen megállapodást a feleknek minden évben újra kell kötni ! A pótszabadság vonatkozásában azonban az a szabály is érvényesül, hogy az alapszabadságtól eltérően a munkaszerződés a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Alapelv, hogy a munkaszerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól azonban csak a munkavállaló javára térhet el, amit a törvény úgy hoz összhangba a hátrányos eltérés lehetőségével, hogy kimondja, hogy az egymással összefüggő részeket együttesen kell értelmezni. Ez a szabály természetesen a gyakorlatban még számos vita forrása lesz. Kivételként a szabadság akkor adható ki a következő év március 31. napjáig, amennyiben a munkaviszony október 1. napján vagy azt követően kezdődött. Szintén kivételként érvényesül az a szabály, hogy amennyiben a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni, akkor azt legkésőbb az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni. A szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni, amennyiben a szabadság kivétele az adott évben elkezdődik, és maximum 5 nap a következő évre átcsúszik.
A szabadságot úgy kell tekinteni, mintha azt a munkavállaló munkában töltötte volna. Erre az időtartamra részére távolléti díj jár. Távolléti díj általában akkor jár, amikor a munkavállaló mentesül a munkavégzés alól, de ennek ellenére díjazásra jogosult. A törvénymódosításokkal szerencsére megszűnik az a helyzet, hogy a szabadság időtartamára járó juttatás az adott hónap hosszától függően az alapbérénél kevesebb vagy éppen több lesz.
Végezetül néhány, a szabadság kiadásával összefüggő változásra hívjuk fel a figyelmet, melyek még mindig sokak számára problémát jelentenek. Elsőként az új Mt. hatályba lépésével megszűnt az a szabály, hogy a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. Ehhez hasonlóan a munkavállalónak már arra sincsen lehetősége, hogy 3 munkanap szabadságot a 15 napos bejelentési határidő mellőzésével vegyen ki. Végezetül amennyiben a munkáltató rendes felmondással megszünteti a munkaviszonyt és a munkavállalót a munkavégzés alól felmenti, nincsen arra lehetőség, hogy a fel nem használt szabadságot ekkor adja ki, azt pénzben kell megváltani !
Remélem, hogy a fenti összefoglaló segítséget nyújt abban, hogy jogaitokkal és kötelezettségeitekkel a szabadság vonatkozásában is tisztában legyetek. Amennyiben további kérdésetek merül fel, írjátok meg.
