Az elmúlt héten a versenytilalmi megállapodást kezdtük el vizsgálni, s megállapítottuk, hogy egy kifejezetten fontos jogintézményről van szó. Azt is megvizsgáltuk, hogy pontosan hogyan kell meghatározni a tilalom terjedelmét, azaz mit is tilt pontosan. Nézzük meg most a további törvényi feltételeket is.

A versenytilalmi megállapodás érvényességéhez a következőkre van szükség: ellenérték meghatározása, illetve olyan feltétel meghatározása, amely tisztességes, a munkavállaló megélhetését, valamint a tisztességes piaci versenyt nem korlátozza (BH2001.84., BH2007.308). Ennek során különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót képzettségére, gyakorlatára tekintettel újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. A törvény az ellenérték minimumaként az alapbér harmadát határozza meg. A bírói gyakorlat alapján ez valamivel magasabb összeg: a bruttó átlagkereset fele annyi évre, ahány évre a megállapodás szól. Az ellenértéket a munkaviszony fennállása alatt, illetve azt követően is lehet fizetni akár egy összegben, akár részletekben. Fontos, hogy pénzben kell fizetni, természetben, étkezési utalványban nem lehet (BH2001.84.)

További korlátozást jelent a versenytilalom maximális időtartama. Ez a korábbi szabályozásban maximum 3 év lehetett, melyet a jogalkotó két évre változtatta meg. 

A felek a megállapodást közös megegyezéssel módosíthatják, illetve elállási jogot is kiköthetnek. Amennyiben azonban a munkavállaló a teljesítést megkezdi, a munkáltató akkor is köteles megfizetni az ellenértéket, ha a munkavállaló nincsen abban a helyzetben, hogy versenyt támasszon. Ellenérték jár így nyugdíjazás, keresőképtelenség, illetve munkaképtelenség esetén is, nem jár azonban a szabadságvesztés idejére. Elállási jog kikötése esetén a munkavállaló mentesül a kötelezettsége alól, azaz elhelyezkedhet szabadon, a munkáltatót pedig fizetési kötelezettség nem terheli. Az elállás a másik félhez intézett világos és egyértelmű nyilatkozattal gyakorolható, melyet indokolni nem szükséges. A munkáltató a munkaviszony megszűnéséig gyakorolhatja ezen jogát, ezt követően azonban már akkor sem, ha a megállapodás megkötéséhez érdeke nem fűződik (a munkavállaló nem képes versenyt támasztani). Amennyiben a munkavállaló a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti, a hatályos szabályok alapján a megállapodástól elállhat.

A munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás akkor is fennmarad, ha a felek a munkaviszony megszüntetéséről állapodnak meg. Abban az esetben is fizetendő kártérítés, ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetését követően a munkáltatónak a munkavállalási szándékát bejelenti, s ahhoz a munkáltató ajánlást is ad (LB Mfv.I.11056/2010/7.). A felek a megállapodásban kötbért is kiköthetnek, melynek az ellenértékkel arányosnak kell lennie. A kötbérfizetési kötelezettséghez nem szükséges a kár tényleges bekövetkezése, elegendő a szerződésszegés ténye is. A felek ugyanakkor megállapodhatnak úgy is, hogy a kötbérfizetési kötelezettséget kár bekövetkeztéhez kötik.

Végezetül köztulajdonban álló munkáltató esetében vezető állású munkavállalóval versenytilalmi megállapodás a tulajdonosi jogokat gyakorló hozzájárulásával köthető legfeljebb egy évre. A tulajdonosi jogok gyakorlója meghatározhatja azt a munkakört, amelyre vonatkozóan versenytilalmi megállapodás köthető és további feltételeket írhat elő. Az ellenérték nem haladhatja meg az azonos időszakra járó távolléti díj 50%-át.

KÁ.