A szabadságról írt posztomat követően sokan kerestek meg kérdésekkel. Úgy gondoltam, hogy néhány kérdésre érdemes a választ a nyilvánosság előtt megosztani, hiszen mindannyian tanulhatunk belőlük.

A bennragadt szabadság kiadása érdekes módon elsősorban nem a munkáltatókat, hanem a munkavállalókat aggasztja. Attól tartanak, hogy a ki nem vett szabadságot el fogják veszíteni. Ezzel kapcsolatban a valóság az, hogy a szabadságot a munkavállaló nem veszíti el. A legtöbb embert az a szabály érinti, hogy a felek megállapodása alapján a szabadság egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig ki lehet adni. Amennyiben a bennragadt szabadság mértéke az egyharmadot meghaladja, ez jogszerűen nem tehető meg. Ezzel együtt a többletszabadság sem vész el, hiszen azt a munkáltatónak kellett volna időben kiadnia, ami egy munkaügyi ellenőrzés esetén járhat kellemetlen következményekkel. A valóságban sok esetben ennél lényegesen magasabb a bennragadt szabadság mértéke.

Kérdésként merült fel az is, hogy a feleknek milyen megállapodást kell kötniük a szabadság átviteléről. E tekintetben a törvény nem kíván meg alakszerűséget, így ezen nem kell görcsölni. A lényeg azonban az, hogy évente szükséges a feleknek erről megállapodniuk.

Azt sem értették sokan, hogy a szabályok miben fognak pontosan 2014. január 1. napjától változni. Itt azt kell megjegyezni, hogy a jövő évet követően már csak az életkor alapján járó pótszabadságot lehet a következő évre átvinni. Ez a gyakorlatban azonban csupán 2015-ben jelenthet először problémát, hiszen az lesz az az év, amikorra a 2014-es szabadságokat a munkavállalók átvinnék.

Végezetül a szabályok abban változtak a korábbiakkal összefüggésben, hogy már nincsen arra lehetőség, hogy a munkavállaló a 7 darab általa kivehető szabadságnapot a 15 napos bejelentési időtartamot megkerülve vegye ki. Korábban erre szükséghelyzetben lehetőség volt. Az a szabály sem került bele az új Mt.-be, hogy a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. Érdekes módon az a szabály is kikerült az Mt-ből, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalónak el kell számolni azzal a szabadságrésszel, amit úgy vett igénybe, hogy arra arányosan nem lett volna jogosult (pl. júli 1. napjával szűnt meg a munkaviszonya, de az éves szabija ¾-edét már felhasználta). Ebben az esetben a szabadságra eső bérrész tőle nem követelhető. Ne tessék tehát a szabadságot gyűjtögetni, hanem mindenki menjen jó hosszú szabira ! Jó éjt.

A szabadság kiadásának részletes szabályairól itt olvashatsz:

http://www.liganet.hu/page/88/art/7331/akt/1/html/az-ev-vegi-szabadsagok-kiadasanak-szabalyai.html

KÁ