Azzal mindenki tisztában van, hogy a szakszervezetek a munkavállalók érdekeit védik, az ő érdekképviseleti szervezeteik. A munkavállalók szervezkedését számos nemzetközi egyezmény is garantálja, ennek fontos okai vannak. 

A szakszervezetek védelmet tudnak nyújtani a munkavállalóknak a munkáltatókkal szemben a globális piacon, melyen az egyes munkavállalók egyedi fellépése gyakorlatilag esélytelen. A kiszolgáltatottság tehát alapvető szempont. Azzal viszont már kevesen vannak tisztában, hogy miért is érdeke a munkáltatóknak a szakszervezetek léte és működése. A szakszervezet legfontosabb eszköze (jogosítványa) a kollektív szerződések kötése. Ezek olyan szerződések, melyek a munkáltató és a munkavállalók együttműködésének a feltételeit fektetik le, illetve szabályozzák a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő jogait és kötelezettségeit (próbaidő, munkaidőkeret, kártérítési felelősség, juttatások, végkielégítés, felmondás stb.). Ezen túlmenően hozzájárulnak a rendezett munkaügyi kapcsolatokhoz, a munkabékéhez, egységesítő szerepük is van a munkafeltételek vonatkozásában (hiszen valamennyi munkavállalót lefedik), lehetővé teszik a munkafeltételek rugalmas, az egyes munkáltatók szükségleteihez alkalmazkodó szabályozását, valamint tehermentesítik a jogalkotást. A szakszervezetek léte, működése tehát mindkét fél érdeke. Előfordul azonban, hogy a munkáltatók tévesen képzelik el a szakszervezetek szerepét, és ellenségesen közelítenek a szakszervezetekhez, a szakszervezeti tagokhoz elfelejtvén azt, hogy alapvetően ugyanaz az érdekük. Tipikus példa erre a Wal Mart esete, ami az amerikai munkaerőpiac egyik friss fejleménye. A Wal Mart Amerika egyik nagy foglalkoztatója, amely az alacsony árairól, valamint a gyakran ezzel járó rossz munkakörülményekről, illetve az alacsony bérekről híres. Nem szereti a szakszervezeteket, sőt ennél tovább is ment. Power Point előadásokkal bombázza a munkavállalókat a célból, hogy lebeszélje őket a szakszervezeti tagságról. Nézzük, hogy mit is tartalmazott a botrányt keltő előadás:

Elsőként az irígységre épít és javasolja, hogy számoljunk. A szakszervezet minden tag után tagdíjat szed, amivel jelentős pénzhez jut. Ezt le is vezeti. Másodszor figyelni kell a munkavállalók internetes viselkedését, beszédtémáit. Szakszervezettel szimpatizáló személyről van szó, amennyiben ilyen oldalakat látogat, negatív felhanggal beszél a bérekről, juttatásokról, kéri, hogy tanú legyen jelen egyes beszélgetéseknél, illetve halk beszédmódra kapcsol, amint a főnök közeledik. Ezt követően a szakszervezetekkel kapcsolatos „tényekre” hívják fel a figyelmet. A legfontosabb tény az, hogy szakszervezet egy jogi személy, amelyik pénzt akar. Ezt a pénzt sok mindenre elköltik, s ki tudja, hogy az érdekképviselet ebből mekkora arányban részesül. Ezt követően felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy merjen ellenállni, és emelje fel a szavát, a szakszervezet csupán ártani kíván a munkáltatónak, és merjük felvállalni, hogy szakszervezetre nincsen szükség…

Én pedig azt gondolom, hogy szükség van rá, és ezt kell felvállalni.

A teljes cikk, amelynek az elolvasását mindenkinek ajánlom, a következő oldalon olvasható:

http://www.huffingtonpost.com/2014/01/15/walmart-anti-union_n_4603253.html

KÁ

További érdekes jogi cikkekért ajánlom a munkajoga, az adamsblog című blogokat és a liganet.hu internetes oldalt.