A LIGA Szakszervezetek képviseletében, munkavállalói delegáltként (szakértő) mentem ki az ILC idei ülésére. Az ILC az ILO évente ülésező konferenciája, mely az ILO legfőbb döntéshozó, normaalkotó szerve. Idén is rendkívül izgalmas témák kerültek a szervezet elé a kéthetes ülésen. Normaalkotó vita folyt ugyanis a kényszermunka, valamint az informális gazdaság kérdéskörében is. Erről már korábbi cikkemben beszámoltam, mostani cikkemben kizárólag az USA-ra koncentrálok.  Az Egyesült Államok az ENSZ vonatkozásában is jelentős szerepet játszik, ezért érdemes áttekinteni az USA és az ILO viszonyát.

Elsőként ismételten összefoglalom dióhéjban, hogy mit is kell tudni az ILO-ról. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves konferenciája (ILC) idén 2014. május 28. és június 12. napja között került megrendezésre Genfben. Az ILO (International Labor Organization) 1919-ben jött létre, és a munkajog fejlődésére jelentős hatást gyakorolt. Azt az elvet vallja, hogy egyetemes, tartós béke kizárólag a társadalmi igazságosság talaján jöhet létre. A szervezet 1946-ban az ENSZ első szakosított szervévé vált. Jelentőségét, illetve legitimációját az adja, hogy un. tripartit struktúrával rendelkezik, azaz a kormányzat, a munkaadók, és a munkavállalók képviselői egyenlő számban képviseltetik magukat benne. Magyarország 1922-ben csatlakozott a szervezethez.

A legfontosabb ILO Egyezmények a következők:

1. C029 - Forced Labour Convention (Kényszermunka), 1930 (No. 29)
2. C087 - Freedom of Association and Protection of the Right to Organise Convention (Egyesülési és szervezkedési szabadság), 1948 (No. 87)
3. C098 - Right to Organise and Collective Bargaining Convention (Szervezkedés és a kollektív alku), 1949 (No. 98)
4. C100 - Equal Remuneration Convention (Egyenlő bér), 1951 (No. 100)
5. C105 - Abolition of Forced Labour Convention (Kényszermunka), 1957 (No. 105)
6. C111 - Discrimination in Employment and Occupation (Hátrányos megkülönböztetés a foglalkoztatás területén) Convention, 1958 (No. 111)
7. C138 - Minimum Age Convention (Minimális életkor), 1973 (No. 138)
8. C182 - Worst Forms of Child Labour Convention (Gyermekmunka), 1999 (No. 182)

Elsőként vegyük szemügyre az USA és az ILO kapcsolatát. Az első ILC 1919-ben éppen Washington DC-ben került megtartásra, az USA azonban csupán 1934-ben csatlakozott az ILO-hoz. Sokan azt várnánk, hogy élenjár az egyezmények ratifikálásában, de éppen ellenkezője a helyzet. A 8 darab un. alapvető fontosságú egyezményből az USA csupán kettőt ratifikált, a 177 darab un technikai jellegű konvencióból pedig csupán 11-et. Utoljára 2001-ban ratifikált egyezményt, mely a bányák munkaegészségügyi, munkabiztonsági kérdéseivel foglalkozott. Ezen túlmenően 1999-ben ratifikálta a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezményt is. Az USA olyan fontos egyezményeket ratifikálását mulasztotta el, mint például a kényszermunkáról szóló C29-es egyezmény, az egyesülési jog és a szervezkedési szabadság biztosításáról szóló C87-es egyezmény, a szervezkedési jog és a kollektív alku kérdéséről szóló C98-as egyezmény, az egyenlő bérezést biztosító C100-as egyezmény, a diszkriminációt tiltó C111-es egyezmény, illetve a minimális életkorról szóló C138-as egyezmény. Ennek okai összetettek. Az egyezmények ratifikálása politikai problémákat is felvet, ám ez eltörpül ahhoz a szemponthoz képest, hogy nagyon nehézkes a szövetségi rendszerben nemzetközi egyezményeket a szövetségi és a tagállami jogrendszerbe beilleszteni. Ennek ellenére folyamatos felülvizsgálatokat folytat a kormányzat és elemzés alá veszi, hogy mely egyezmények ratifikálása lenne célszerű, illetve melyekhez lenne meg a politikai többség. A felülvizsgálatok éveket is igénybe vehetnek és rendkívül alaposak. A szenátus ugyanakkor 10 éve nem tűzött napirendjére konkrét ratifikálással kapcsolatos kérdést. Jelenleg az USA két egyezmény ratifikálását fontolgatja: az egyik a fogyatékosok jogairól szóló egyezmény (Disabled Person Convention C159), illetve a tengeri egyezmény (Maritime Labor Convention (MLC)). Előbbit a szenátus korábban már napirendjére is tűzte, de nem volt meg a tárgyaláshoz szükséges többség. Az USA kormánya jelenleg vizsgálja még a diszkriminációról szóló C111-es egyezmény ratifikálásának a lehetőségét is, mivel azt feltehetőleg teljesíteni is tudja. Olyan alapvető jelentőségű egyezmények, mint például a C87-es, illetve a C98-as, bizonyosan nem kerülnek ratifikálásra a közeljövőben.

A kényszermunkával kapcsolatos normaalkotó vitától az USA azt várja, hogy egy olyan protokoll jöjjön létre, mely világos és jól alkalmazható a gyakorlatban. Az informális gazdaságról szóló normaalkotó vitával összefüggésben pedig elsősorban az eddigi egyezmények betartatása lenne számukra a fő prioritás, semmint egy új ajánlás elfogadása, ami jelenleg történik.

A társadalmi párbeszéd fontosságára az Obama kormányzat nagy hangsúlyt fektet. Ez leginkább abban tükröződik vissza, hogy visszaállították a tripartit (háromoldalú) tanácskozások rendszerét. A Bush kormányzat alatt a munkaadók, munkavállalók és a kormányzat között tripartit tanácskozások ugyanis egyáltalán nem voltak.

Ami a hátrányos megkülönböztetés kérdését illeti, a jelenlegi kormányzat annak megszüntetése mellett is elkötelezett. Tilos a diszkrimináció a szövetségi kormányzat szerződéses kapcsolataiban, de a jog más területekre is kiterjeszti a megkülönböztetés tilalmát. Specifikusan az LGBT embereket védené az ENDA (Employment Non-Discrimination Act), amely a szenátuson átment, jelenleg további szavazásra vár. Ehhez a területhez kapcsolódik az egészségügyi reform is, köznapi nevén Obamacare (Affordable Care Act: ACA), amely kifejezetten erősíti a szolidaritást, és esélyt teremt az elérhető egészségügyi ellátásra is. Ennek köszönhetően esélykiegyenlítő intézkedésnek is tekinthető. Ennek értékeléséhez azt szükséges tudni, hogy az USA-ban kötelező társadalombiztosítás nincsen, így a lakosság egy része magánbiztosítás hiányában nem is jogosult egészségügyi ellátásra. Az egészségügyi ellátás ennek (széttagoltság) következtében méreg drága. Saját tapasztalatom, hogy egy doboz antibiotikumért 150 dollárt (30.000,-Ft) is kell fizetni, sőt sok esetben darabra adják az orvosságot. Daganatos betegeknél pedig nem ritka jelenség az, hogy a kezelés kifizetéséhez a betegeknek a lakásukat is el kell adniuk. Az újonnan felállított egészségbiztosítási rendszer fejlesztése folyamatban van. A rendszerbe újonnan bevont emberek száma az első bejelentkezési periódusban meghaladta a 7 milliót. Ezzel együtt az elnököt számos támadás éri, mivel az amerikaiak egy része nem érti meg, hogy miért kell más emberek egészségbiztosításába nekik beszállniuk. Minden ember ugyanis a maga szerencséjének a kovácsa Amerikában.

Az USA gazdaságát is alapjaiban rázta meg a gazdasági válság. A kormányzat azonban úgy döntött, hogy nem az európai utat választja, azaz megszorító intézkedéseket nem vezet be. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy az USA nem szociális jogállam, azaz az állam az egyes állampolgároknak nem biztosít túl sok ellátást, így elég nehéz lett volna a megszorítások kivitelezése. Elsősorban fokozott állami költekezéssel reagáltak a válságra, melynek területei az infrastruktúra, illetve az oktatás voltak. A kormányzat támogatja a kollektív alkut, illetve a minimálbér emelését 10.10,-USD-re (jelenleg 7.25,-USD azaz kb.1.670,-Ft/óra), melyre a képviselőházi többség hiányában kicsi az esély. Az elnök azonban elrendelheti a szövetségi alkalmazottak egy részénél a magasabb minimálbért, mivel az ő szempontjukból munkáltatónak minősül.

A gazdaság helyzete valamelyest javult, a munkanélküliségi adatok jobbak, ám érdekes módon a csökkenés nem jelenik meg a munkaerőpiacon, hanem azt valamiképpen elhagyja (pl:nyugdíj). Ennek következtében nehéz megítélni a tényleges folyamatokat. A munkanélküli ellátás időtartama jelenleg 26 hét. Vita volt azt illetően, hogy ez elegendő-e vagy nem, ám itt is a törvényhozási matematika határozza meg a kimenetelt (demokrata kisebbség a képviselőházban).

Ezt követően a szakszervezetek helyzetét is érdemes szemügyre venni. Míg korábban az USA-ban a versenyszféra volt a fő bázisuk, jelenleg már a közszféra. Sokáig reménykedtek a szakszervezetek abban, hogy a kormányzattól munkaerő-piaci, munkajogi segítséget kapnak, ám ez nem vált valóra. Ennek szintén az az oka, hogy nincsen meg a törvényhozásban az ehhez szükséges többség. A republikánus (konzervatív) párt ugyanis nem támogatja a szakszervezetek pozíciójának a javítását, a minimálbér emelést, illetve a munkajogi reformokat.

Végezetül néhány személyes gondolat. Amerikában idén novemberben lesznek az időközi választások, melyeknek a kimenetelétől sok minden függ. Amennyiben a jelenlegi kormányzat pozíciója megerősödik, abban az esetben egy munkavállaló barátabb Amerikával lehet számolni, illetve a belpolitikában is egy európai értelemben szociálisabb szemlélet honosodik meg. Ennek nemzetközi kihatásai is lehetnek, így felgyorsulhat a releváns ILO egyezmények ratifikálása is. Ellenkező esetben nem igazán lehet hasonló horderejű eseményekre számítani. Kívánjunk sok sikert az elnöknek.

Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
jogi szakértő