Közeledik az év vége, így ismételten célszerű áttekinteni a benn ragadt szabadságok kiadására vonatkozó hatályos szabályozást. A szabadság ebben az évben is 20 nap alapszabadságból és különböző jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A szabályozás abból indul ki, hogy a szabadság a munkavállaló regenerálódására szolgál, így azt részére ki kell adni. Előállhatnak azonban olyan helyzetek, amikor erre nincsen lehetőség. 

Alap és pótszabadsággal rendelkezünk

Közeledik az év vége, így ismételten célszerű áttekinteni a benn ragadt szabadságok kiadására vonatkozó hatályos szabályozást. A szabadság ebben az évben is 20 nap alapszabadságból és különböző jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A leggyakoribb pótszabadságok az életkor és a gyermekek után járó pótszabadság. Előbbi életkorunk függvényében 1-10 nap, utóbbi pedig a gyermekek számától függően 2, 4, illetve 7 nap. A teljes szabadságot úgy tudjuk kiszámolni, ha ezeket összeadjuk. Év közben keletkezett munkaviszony esetén a végértéket arányosítani kell.

A szabadságot a munkáltató az adott évben köteles kiadni

Fontos, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem azt a munkáltató adja ki, azaz a ki nem adásért is a munkáltató felel. A munkáltatónak a szabadság időpontja vonatkozásában ugyan meg kell hallgatnia a munkavállalót, de kérései nem kötik. Ez alól kivétel 7 nap, amelyet legfeljebb 2 részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ezt a 7 napot év közben keletkezett/megszűnt munkaviszony esetén szintén arányosítani kell és a fél napot elérő töredéket egész napként kell figyelembe venni. Azt azonban ki kell külön emelni, hogy a pótszabadsággal (pl. a gyermekek után járó pótszabadsággal) a munkavállaló már nem rendelkezik szabadon. Miután a jogosultsága megállapítást nyert (kiszámoltuk), a szabadságnapok az alapszabadságába beleolvadnak és a továbbiakban osztják annak a sorsát (azaz pl. a munkáltató adja ki, arányosítani kell stb.).

A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, pénzben megváltani tilos

A szabadságot kötelezően az esedékesség évében kell kiadni és azt minden esetben a munkáltató adja ki. A munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló a „rendelkezésére álló” 7 napját nem szándékozta (időben) kivenni. A szabadság rendeltetésénél fogva a munkavállaló regenerálódására szolgál. Ebből következik az is, hogy a munkaviszony megszűnésének esetét leszámítva a szabadság pénzben közös megegyezéssel sem váltható meg. A munkaviszony megszűnésekor ugyanakkor a munkáltatónak a munkavállaló részére ki nem adott szabadságot ki kell fizetnie.

A szabadságot 2015-re átcsúsztatni csupán kivételes esetekben lehet

A szabályozás abból indul ki, hogy a szabadság a munkavállaló regenerálódására szolgál, így azt részére ki kell adni. Előállhatnak azonban olyan helyzetek, amikor erre nincsen lehetőség. Ezekre a helyzetekre a jog a következő megoldásokat kínálja:

1.) Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, az esedékesség évét követő évben ezzel egybefüggően legfeljebb 5 munkanap kiadható. Ilyenkor törvényi fikció, hogy a szabadság még az esedékességének évében kiadásra került, azt abban az évben kiadottnak kell tekinteni és elszámolni.

2.) Legfeljebb az esedékesség évét követő év március 31-ig adható ki a szabadság

a. ha a munkaviszony az esedékesség évében október 1. napján vagy azt követően kezdődött (ekkor sokszor a gyakorlatban sincsen mód az időarányos szabadság kiadására);

b. ha a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt arra kollektív szerződés felhatalmazást ad.

3.) A felek naptári évre kötött megállapodása alapján a az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig (2015. december 31. napja) lehet kiadni. Ilyen megállapodást minden évben külön kell kötni ! Az alap-, illetve az egyéb jogcímeken járó pótszabadságokat a megváltozott szabályok értelmében megállapodással sem lehet 2015-re átvinni.

4.) Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem tudta kiadni a munkáltató az esedékesség évében, akkor a szabadságot az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni. Ilyen esetben akár az esedékesség évét követő év eltelte után is kiadható a szabadság.

Nemzetközi jogba ütközik a szabadság szabályozása

A szabadság a Munka törvénykönyve szerint csupán a munkában töltött időtartam után jár. Nem számít viszont munkában töltött időnek a 30 napot meghaladó keresőképtelenség. Ez azt jelenti, hogy a keresőképtelenség éves időtartamait összegezni kell, s amennyiben ez a 30 napot meghaladja, az adott időszakra nem jár szabadság. Ennek következtében előfordulhat, hogy az arányosan csökkentett szabadság a 20 napot sem éri el. Ez a mérték azonban nem felel meg a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK alapirányelvben foglaltaknak. A jogsértési eljárást elkerülendő Munka törvénykönyv módosításra számíthatunk hamarosan.  

Dr. Kéri Ádám
Jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek