Szatmáry Kristóf 2015. február 24. napján törvényjavaslatot nyújtott be, melyben kezdeményezi a vasárnapi pótlék teljes eltörlését. Az indoklás szerint a javaslatot már a versenysemlegesség motiválta. A munkavállalók kiszolgáltatottsága célként sem jelenik meg.

A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) február 18-át a sztrájk napjává nyilvánította. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkáltatói oldala a sztrájkjognak az ILO normái által védett státuszát nem fogadja el. Nemzetközi szinten tehát kötélhúzás folyik azt illetően, hogy nemzetközileg is védett-e a sztrájkjog. Sajnos a helyzet hazai szinten sem túl megnyugtató.

A munkajog területén számos új szabály lép életbe a 2015. évben, melyeket érdemes egyenként szemügyre venni. A pozitív változások néhány kivételtől eltekintve nem nagy horderejűek, a jogalkotó ebben az évben is tartózkodott a nagyszabású gondolatoktól. 

Az utóbbi időben egymást érik a különböző demonstrációk, melyek között szakszervezeti szervezésűek is találhatóak. Legutóbbi a LIGA Szakszervezetek által szervezett országos, félpályás útlezárás volt, mely az ország közúti közlekedésében jelentős torlódást okozott. Más eszköze a szakszervezeteknek azonban nem maradt. A problémák jelentőségét jól mutatja, hogy az akcióhoz lényegében valamennyi jelentősebb konföderáció csatlakozott.  Érdemes tehát szemügyre venni azt, hogy pontosan mi ellen tiltakoznak a szakszervezetek és mit is szeretnének elérni.

Közeledik az év vége, így ismételten célszerű áttekinteni a benn ragadt szabadságok kiadására vonatkozó hatályos szabályozást. A szabadság ebben az évben is 20 nap alapszabadságból és különböző jogcímeken járó pótszabadságokból áll. A szabályozás abból indul ki, hogy a szabadság a munkavállaló regenerálódására szolgál, így azt részére ki kell adni. Előállhatnak azonban olyan helyzetek, amikor erre nincsen lehetőség. 

A Miniszterelnökség által a sajtóban felsorakoztatott érvek zavarba ejtőek. Az a tény, hogy ez idáig is jogellenes munkarendben dolgoztatták a közszolgálati tisztviselőket, nem méltányolandó körülmény. Hasonlóképpen aggályos az a hivatkozás, hogy efféle munkarend a versenyszférában is mindennapos, hiszen az állam feladata éppen a törvényesség fenntartása és nem annak az erodálása. 

Sokszor olvashattunk arról, hogy mekkora csapást mért a munkavállalókra és a szakszervezetekre a 2012. július 1. napján hatályba lépő új Munka törvénykönyve. Egyrészt szűkítette az egyes munkavállalók jogait (munkaidő, munkabér, pótlékok, kártérítés, felmondás stb.), másrészt pedig az un. kollektív jogok terjedelmét (szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelme, munkaidő-kedvezmény, tájékoztatás, konzultáció, megszűnő jogosítványok, sztrájkjogi korlátozások), valamint azok érvényesíthetőségét is korlátozta. Utóbbi azt jelenti, hogy a jogalkotó gondoskodott arról, hogy a munkavállalók együttesen se léphessenek fel jogaik védelme érdekében. 

Habár ma már nem éri meg hosszabb időt táppénzen tölteni, de ettől függetlenül adódnak ilyen élethelyzetek. A táppénzes állomány alatt a munkavállaló ráadásul bizonyos fajta védelmet is élvez, így ezt előszeretettel használják fel a munkavállalók arra, hogy a munkaviszony megszüntetésének tervezett időpontját kitolják. Érthető, hogy a munkáltatók – az államhoz hasonlóan – érdekeltek a táppénzes visszaélések feltárásában. Nézzük meg közelebbről az ellenőrzés a szabályait.

A nyugdíjrendszer az utóbbi években jelentős átalakuláson ment át. Az un. korhatár előtti ellátások ugyanis megszűntek, a jogalkotó tehát egyre kevésbé enged kivételeket a nyugdíjba vonulással összefüggésben. A korhatár előtti ellátások leggyakoribb fajtái a korengedményes és a korkedvezményes nyugdíjak voltak. Míg a korengedményes nyugdíj megszűnt, a korkedvezményes nyugdíj ez év végéig marad fenn. Az alábbiakban a két ellátás fő jellemzői kerülnek összefoglalásra.